Kicsi, fürge és meghódította Amerikát. Az 1984-ben bemutatott Honda CRX nem csak visszafogott méreteiben tért el az amerikai csatahajóktól, hanem úgy volt sportos, hogy közben alig kért enni.

A ’80-as években az autóiparban kulcskérdéssé vált az üzemanyag takarékosság. Amikor a japán autók elözönlötték az amerikai piacot, megfizethető, takarékos és szerény méretű alternatívákkal szolgáltak a benzinfaló V8-asok és az európai prémium márkákkal szemben. A Civic-kel a Honda akkorra már sikeresen felépített egy stabil vásárlói réteget, ezért a japán gyártói elérkezettnek látta az időt arra, hogy előrukkoljon egy kisméretű, de valamelyest sportosan vadóc kompakttal, ez pedig nem más volt, mint az azóta is sokak kedvencének számító CRX, amely hazánkban is igen közkedvelt.

Első ránézésre a CRX-ben fellelhetőek a harmadik generációs Civic bizonyos elemei, azonban az átalakított elülső és hátsórészei, valamint a kétüléses kialakítása igen egyedivé teszik. A tengelytáv 2,2 méter, az autó teljes hossza pedig 3,67 méter. Súlya 860 kg, amely akkoriban még a többi japán autóhoz képest is visszafogottnak számított.

A CRX formaterve jellegzetesen a ’80-as évek gyermeke. Alapvetően szögletes a vonalvezetése, azonban néhány része finoman ívelt. Igazán pofás, jó kiállású kisautó, valamint ízlésesen ötvözi a konzervatív és sportos jellemvonásokat, amely csak keveseknek tud igazán jól sikerülni. Az orrész alapvetően szögletes, de törekszik az áramvonalas megjelenésre. Az alacsony spoiler és a lökhárító pereméhez képest beljebb elhelyezett fényszórók igazán sportos benyomást keltenek és a mai napi jól néznek ki. A rövidke motorháztető felülete sem teljesen sík, és egy kicsit emlékeztet az amerikai sportkocsikon látottakra, de ezt is olyan japános konzervatívsággal teszi.

A szélvédő éles szögben lejt, így a CRX teteje is magasabbnak tűnik, amely már az A-oszlop végétől kezdődően ível lefelé, eleinte csak lágyán, aztán egyre mélyebben, egészen az autó faráig, ahol pedig a hátsó légelterelő kunkorodik vissza egy kicsit. Mindezt összességében nézve a CRX-en jól látszik a Grand Turismo stílusú autók szellemi öröksége, és nagyon is jól áll neki.

A CRX alacsony összsúlyát az is indokolja, hogy szép számmal találhatók meg rajta a műanyag karosszériaelemek. Ilyenek például a lökhárítók, valamint az oldalsó műanyag burkolatok, amelyek nem csak az esztétikának kedveznek, de az alattuk lévő fémlemezeknek is plusz védelmet nyújtanak.

Az ajtók széles szögben nyílnak, így a magasabb termetűeknek is kényelmesen megy a be- és kiszállás. Kategóriájához képest a belső tér is igen tágas, valamint az ülések pozíciója is széles skálán állítható, így szinte mindenki megtalálhatja a számára kényelmes ülőhelyzetet. A fejtér ugyancsak nagy, ebben szerepe van annak is, hogy a CRX ülései a legtöbb autóhoz képest alacsonyabban vannak.

Az óracsoport letisztult és jól átlátható. A műszerfal többi része azonban már kevésbé ergonomikus, ugyanis a többi kezelőegység túl közel van a kormánykerékhez, így valamivel kényelmetlenebb az elérésük. A korai modelleknél a rádiót a műszerfal alsó-közép szegmensébe építették, a körülötte lévő vaskos műanyag elemek miatt pedig nem csak a kezelése, de még a láthatósága is körülményes volt.

A CRX csomagterének mérete is lenyűgözően tágas, főleg ebben a kategóriában. Arról nem is beszélve, hogy hátul van még egy plusz tároló rekesz a padlóba süllyesztve, amely kulccsal is zárható.

A CRX csak négyhengeres motorokkal volt kapható, illetve öt sebességes kézi vagy három sebességes automata váltók közül lehetett választani. Észak-Amerikában csak kétféle motorral kínálták a CRX-et, amelyek az 1,3 literes Economy és az 1,5-ös Sport modellváltozatok voltak, utóbbiból pedig még a legerősebb verzió is mindössze 76 lóerős volt. Azonban Japán és Európa szerencsésebb volt ilyen téren, ugyanis ezeken a területeken a CRX 1,6-os motorral is rendelhető volt, amelyből a ’86 utáni modellek már 137 lóerőt is tudtak. Az Egyesült Államokban történő piacra lépést követően a CRX sok kritikát kapott az amerikai mércék szerint túlzsúfolt motortere miatt, amely nehézséget okozott azok számára, akik saját kezűleg szerettek volna ellátni egyszerűbb szervízelési feladatokat.

A korai CRX modelleknél ugyancsak gyermekbetegség volt, hogy a Honda valamiért a torziós rugók alkalmazása mellett döntött a spirálrugózás helyett, amin még az alacsony össztömeg sem tudott kompenzálni, így minden úthiba érezhető volt menet közben.

Ugyan csak korlátozott példányszámban, de az első CRX-ből kabrió változat is készült.

A CRX gyorsulása alapvetően jónak számított, főleg a saját kategóriájában. Még a legkisebb motor is képes volt 10 másodpercen belül felgyorsítani 0-ról 100-ra. Azonban sokat rontott az élményen, hogy az elöl tárcsafékes és hátul dobfékes kialakítás miatt, valamint a blokkolásgátló hiányából fakadóan egy vészfékezés során könnyen halfarkat kapott az autó.

Van azonban egy olyan terület, ahol a CRX világbajnoknak számított, főleg az amerikai piacon. Ez pedig nem más, mint a fogyasztás. A kisebb modellek átlagosan beérték 4,5-5 liter üzemanyaggal minden századik megtett kilométer után, ami még ma is remek arány egy kisméretű városi autótól. Nem is beszélve arról, hogy a remek kormányműnek köszönhetően a CRX képes volt szűk helyeken is jól manőverezni, ami egy forgalmas belvárosban ugyancsak nem utolsó szempont.

A marketing kommunikáció során komoly hangsúlyt kapott az alacsony fogyasztás.

Mindent összevetve az első generációs CRX egy remek választás volt azon Civic kedvelőknek, aki egy kompakt méretű, gazdaságos, de mégis sportos kisautóra vágytak. A CRX az amerikai piacon is nagyot tarolt, ugyanis az ottani átlagpolgárnak meglehetősen pénztárca kímélőbb megoldást jelentett a nagy étvágyú V8-asok után.

A botegyszerű motornak köszönhetően a CRX nem egy olyan autó, amivel minden apróságért szervizbe kellene rohangálni. Amíg az alapvető olaj- és egyéb folyadékcserék megvannak, kis túlzással a Világból is kimegy. A CRX ugyan sportos, de valójában inkább fürge, mintsem kimondottan gyors. Az akkori amerikai autós magazinok inkább a tapasztalt sofőröknek ajánlották, akik már képesek voltak magabiztosan reagálni azokban az esetekben, amikor az alacsony össztömeg és egy élesebb kanyar találkozása során közbe szóltak volna a fizika törvényei. Mindazonáltal a ’84-es CRX egy komoly mérföldkő a kompakt autók világában és a mai napig egy pofás kis járgány. Karakteres, keveset eszik és könnyű karbantartani.