Sportosság, elegancia, arisztokrácia. Ezen jellemzők közös metszetére épült a Bentley Turbo R, amely úgy kínált sportos vezetési élményt, hogy közben magában foglalta mindazt luxust, amely az akkori Rolls-Royce modellek esszenciáját alkotta. 

A britek elképzelése egy luxusautóról teljesen más, mint a németeké. Nem az áramvonalasságra és a csúcsteljesítményre törekszenek, hanem a királyi fényűzésre. Egy Bentley-t nem elég egyszerűen megvenni. Méltónak is kell lenni hozzá. A Rolls-Royce addigra már bizonyította rátermettségét a királyi család és egyéb nemesi származásúak autójaként, ezért a ’80-as évek közepén a vállalat úgy döntött, hogy a tulajdonában lévő (amíg a Volkswagen meg nem vette) Bentley leányvállalat neve alatt kiad egy olyan autót, amely nem csak utasként, de sofőrként is maradandó élményt nyújt. Így született meg a Bentley Turbo R.

Rolls-Royce Silver Spur és a Bentley Turbo R. Ugyanaz, de mégis más.

Az 1985-ben megjelenő Turbo R esztétikáját tekintve komoly hasonlóságokat mutat a Rolls-Royce Silver Spur- és Spirit modelljeivel, azonban néhány apróbb módosítást leszámítva az igazi különbség a motorháztető alatt volt. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

5,2 méteres hosszával a Turbo R egy meglehetősen nagy autó. Formaterve szögletes és mellőz mindenféle áramvonalasságot. A Silver Spur-hoz képest valamelyest alacsonyabb hasmagassága és szélesebb kerekei miatt azonban mégis van egy sportos beütése. A Rolls-Royce mércével visszafogott mennyiségű króm díszítések, a kerek ikerfényszórók és a diszkrétebb hűtőmaszknak köszönhetően pedig már messziről jól látható, hogy ezúttal nem egy Rolls, hanem bizony egy Bentley közelít felénk.

A hátsólámpák szélesek és szögletesek. Külön érdekesség, hogy a féklámpák a csomagtartófedélen kaptak helyet, amely ellentmond a mai amerikai közlekedési szabályrendszernek, melynek értelmében egy autó féklámpáit csakis fixen rögzített, azaz nem mozgatható karosszériaelemekre engedélyezett felszerelni. A felniket megnézve ugyancsak feltűnik, hogy hiányoznak a csavarok. Vagy talán mégsem? A formatervezők úgy gondolhatták, hogy a fedetlen csavarnyílások sokat rontanak az esztétikán, ezért inkább egy kulccsal zárható fedél alá rejtették el őket.

Mindenütt bőr és fa.

A Bentley Turbo R belseje egyértelműen abból a mára már sajnos letűnt korszakból származik, ahol egy luxusautót nem az elektronikai erőfitogtatás határozott meg, hanem az összeszerelés minősége és az anyaghasználat. A Turbo R utasterében műanyag betéteknek még csak nyomát sem látni, csakis a fa és a bőr különféle kombinációi érhetők tetten.

Ha pedig még ez sem lenne elég, nem árt tudni, hogy az ördög a részletekben rejlik. A szemfülesebbek rögtön kiszúrják, hogy a Turbo R kárpitjának faberakásai körül van még egy másfajta fából készült plusz faberakás is. Igen. A Bentley az az autó, amiben még a faberakásnak is faberakása is van.

A műszerfalat felül bőr, középen pedig fa borítja, kialakítása függőlegesen teljesen sík, és az óracsoport egészen a középső részig kinyúlik. A kapcsolókat krómozott fém borítja, és minden funkció igen széles skálán állítható. Apropó kapcsolók. Amire más autókban legfeljebb egy kapcsoló jut, arra itt minimum kettő van. Ti is tudjátok, hogyan kell beállítani egy elektromos visszapillantó tükröt. Először átkapcsoltok az egyik tükörre, beállítjátok, majd átkapcsoltok a másikra és beállítjátok azt is. Na kérem, itt más a helyzet. A Turbo R-ben mindkét tükör önálló kapcsolót kapott, amelyeket a középkonzol környékén érhetünk el. Elvégre egy Lord nehogy már egy kapcsolóval állítson két tükröt. Az annyira kispolgári.

A kétoldalt elhelyezett kapcsolókkal állíthatók a tükrök.

Amíg máshol pedig mindössze kettő, legfeljebb három pozíció rögzíthető az ülésmemóriában, addig a Turbo R négyféle ülésállást tud megjegyezni. Mondjuk vicces lehet amikor egy négytagú család, ahol már felnőttek a gyerekek, egyetlen Bentley-n kényszerül osztozkodni, és mindenkinek megvan a saját üléspozíciója. De nem, a Bentley nem hiszem, hogy ilyen megfontolásból adott volna négy memóriaegységet az ülésekhez. Hanem azért, mert úgy voltak vele, hogy ha a többieknek csak három van, akkor nálunk legyen négy. Ugyanis ilyen az igazi arisztokrata életérzés, kérem szépen!

Különleges kezelőpanel.

Brit nemesekhez méltóan még dudaszólamból is kettő áll a rendelkezésünkre: egy tompább városi és egy hangosabb a vidéki utakra, amikor épp nem az Oxford Street-en állunk a pirosnál, hanem csak épp kedvünk támadna átgurulni a Hatfield House-ból a Blenheim Palace-ba. Szintén a középkonzolon kaptak helyet a klíma kezelőszervei, ahol ugyan két zónás megoldást találunk, de nem a megszokott módon. A Turbo R-ben ugyanis külön tudjuk állítani, hogy milyen hőmérséklet érje a fejünket és a lábainkat, mindezt párhuzamosan.

Egymástól független könyöktámaszok.

Mellesleg a középső könyöktámaszok is egymástól függetlenül mozgathatók, elvégre egy Lord és egy Lady nem állhat le azon hadakozni, hogy kinek hogyan lenne épp kényelmes. Legalábbis a Bentley-ben ülve. Az élet többi területein nem tudom.

Középen a multifunkciós üzemanyagszint-jelző.

Egy másik szintén észbontóan zseniális funkció, hogy a üzemanyagszint-jelzőn megtalálható egy a motorolajra vonatkozó jelölés is. A középkonzolon lenyomva egy gombot a benzinszintjelző helyettesíti az olajszintmérőt, így még véletlenül sem fogjuk összekoszolni a kedvenc tweed zakónkat, miközben a nívópálcát vizsgálgatjuk.

Brit elegancia, nemesi kényelem.

A Turbo R-t ugyan a többi Rolls-Royce modellhez képest jobban kihegyezték a vezetési élményre is, azonban ez nem jelenti azt, hogy utasokként akár csak egy hajszálnyival is póriasabb dolgunk lenne. Hátul mindkét ajtón külön hamutálak és szivargyújtók vannak, valamint az elülső ülések háttámláin kihajtható faasztalkák vannak arra az esetre fenntartva, ha épp a hivatásos sofőrünkre bíznánk a vezetést, mi pedig inkább a hátsó ülésen kortyolgatnánk egy pohár brandyt, miközben kedvenc napilapunkat lapozgatjuk.

Ha már a hátsó ülésnél tartunk, még véletlenül se gondoljuk, hogy a biztonsági övek csatjai be nem kapcsolt állapotban szerteszét hánykolódnak az ülésen, mint ahogyan az az egyszerű népautókban szokás. A Bentley hátsó üléseibe diszkréten integrálva van egy-egy nyelv, amelyekhez az övcsatokat csatlakoztatva máris eltűnnek az útból a biztonság öv kilógó részei.

Az előrefelé nyíló motorháztetőt felhajtva egy igazi szépség fogad minket. Ugyan pontos számadatokat sosem közölt a Rolls-Royce, de az utólagosan mért tesztek szerint a Turbo R 6.7 literes V8-as motorja 296 lóerőre és 660 Nm nyomatékra képes, illetve egy három sebességes TH400-as automataváltó csatlakozik hozzá. Ugyan a Turbo R sok hasonlóságot mutat a Rolls-Royce márkanév alatt kínált Silver Spur és Silver Spirit modellekhez, a luxus most figyelmen kívül hagyva, mindkét autó meglehetősen lomha volt. Így aki ezzel a formatervvel szeretett volna egy nagyobb teljesítményű turbómotort, annak Bentley-n kívül nem volt más választása.

Valójában azonban a kép egy kicsit árnyaltabb volt ennél. A Rolls-Royce Silver Spur és a Bentley Turbo R tulajdonképpen ugyanaz az autó. A vállalatnak akkoriban sem kapacitása, sem pedig anyagi tőkéje nem volt rá, hogy egyszerre fejlesszen két teljesen eltérő autót, ezért inkább egyet csináltak, és azon végeztek apróbb módosításokat. Ugyan a Bentley kapott egy turbómotort és a felfüggesztése is egy kicsit feszesebb lett, de még így sem volt gyors. Csupán gyorsabb lett, mint a Rolls-Royce. Az elmondások szerint viszonylag fürge volt ugyan, de még a módosítások ellenére is hajlamos volt imbolyogni egy nagyobb sebességgel bevett kanyarban, valamint hiányzott belőle az a fajta dinamika, ami például egy vele egyidős 7-es BMW-ben megvolt.

Mindennek ellenére a Turbo R büszkén viselheti a ’80-as és ’90-es évek Bentley csúcsmodelljének címét. A Turbo R-en még megvan a régi vágású Rolls-Royce érzet. Egyszerre van sportos és ámulatba ejtően arisztokrata megjelenése. Olyannyira arisztokratikus és mindenekfelett brit, hogy még azért is elnézést kér, hogyha késik fél percet. Annyira kifinomult, hogy a belsejét megnézve még egy S-Merci is kommersz népautónak tűnik mellette. A Turbo R eredeti ára 200 000 amerikai dollár volt, amely inflációval számolva ma 117 millió magyar forintnak felel meg. Németországban már 2,7 millió forintért hozzá lehet jutni egy Turbo R-hez, aminél (a még működőképes kategóriában) már csak drágábbak vannak. Aki viszont az alacsony mostani árai miatt mégis rászánná magát egy Turbo R-re, az számoljon azzal, hogy a fenntartása már nem épp a Hondákkal van egy szinten. Mindazonáltal a Bentley Turbo R kétséget kizáróan a brit autógyártás egyik ékköve, és ezt senki sem veheti el tőle.