A Hummer az utóbbi évtizedek amerikai autóiparának egyik legjelentősebb szereplője. Pályafutását eredetileg a harcmezőn kezdte, azonban Arnold Schwarzenegger-nek annyira megtetszett, hogy követelte egy civil változat piacra dobását.

A katonai és tömegközlekedési járműveket gyártó AM General nevét a legtöbben talán a méltán híres Humvee-nak köszönhetően ismerhetjük, amely az amerikai hadsereg egyik legjellegzetesebb szárazföldi járműve. A közel 5 tonnás összsúlyú, páncélozott jószág első ránézésre talán egy tank és egy terepjáró szerelemgyermekének tűnhet, azonban rendkívül masszív szerkezetének köszönhetően joggal nevezhetjük a négykerekűek Rambójának.

Páncélozott Humvee M1151

Az 1990-es Ovizsaru című filmjének forgatása során Arnold Schwarzenegger egy a stáb mellett elhaladó, ötven Humvee-ból álló katonai konvojra lett figyelmes, és annyira lenyűgözte őt a hétköznapinak korántsem nevezhető monstrumok látványa, hogy a magasrangú katonai tisztviselőkkel való megegyezését követően lobbizni kezdett egy civil kialakítású Humvee-ért. 1992-ben az AM General elkezdte a Humvee közúti forgalomra alkalmas változatának piaci bevezetését, amelyek közül az első két példányt rögtön meg is vette Schwarzenegger.

Arnold Schwarzenegger és az első civil Hummerek egyike

A civil Humvee-t „Hummer” márkanév alatt tárták a nagyérdemű elé, amely felépítésben és mechanikában szinte teljesen azonos volt katonai felmenőjével. Az újonnan bemutatkozó Hummer legfőképpen olyan módosításokat kapott, mint például a metálfényezés, teljes értékű utastér, klíma, hangszigetelés, sztereórendszer és egyéb kényelmi funkciók, ám a gépágyúk ezúttal nem szerepeltek a rendelhető extrák listáján.

Hummer H1. Sikeres volt, de hétköznapi használatra kicsit nyersnek bizonyult...

A 6.2 literes dízelmotorral szerelt behemótot kedvezően fogadta a publikum, és addig soha nem látott távlatokat nyitott meg az off-road műfaj kedvelői előtt, azonban a nagyközönség számára még mindig túlságosan nyers mivoltának köszönhetően meglehetősen rétegautónak számított. 1999-ben a General Motors megvásárolta a Hummer márkanevének jogait az AM General-tól, és az addig csak simán Hummer névre hallgató fenevadat Hummer H1-re keresztelte át, ezzel rögtön meg is nyitva a piacot a több méretosztályt képviselő jövőbeni modellek előtt.

Hummer H2

2002-ben Hummer H2 néven meg is érkezett az új modell, amelyet már a magasabb kategóriába pozícionált a General Motors. A H1-es széria jól sikerült ugyan, de mégis a H2-es volt az a modell, amely egybefonta a korai 2000-es évek kultúrájával a márkát. A H2-es minden tekintetben magán viselte a H1-es formai jellegzetességeit, mindezt azonban sokkal kevésbé nyersen tálalva. A terepműfajban továbbra is kiemelkedő képességekkel bírt, azonban piaci szegmens tekintetében már sokkal inkább a Cadillac Escalade-nál megismert életérzés volt az irányvonal.

Eminem és a H2

A H2-es egy meglehetősen furcsa jószág. Különösebben csúnyának ugyan nem mondható, de mégis túlzás lenne szépnek nevezni. A 2002 és 2009 között tartó pályafutása alatt mutatott eladások éppen csak közepesek voltak, azonban több neves hollywoodi híresség autógyűjteményében is slágerterméknek számított, kiváltképp a rapperek körében. Kulturális szempontból tagadhatatlanul a 2000-es évek igazi látleletének számít, az utca embere ma már azonban cikinek tartják a nagy vízen túl. Paradox módon az utóbbi években mégis elkezdte elfoglalni méltó helyét az autósvilág meg nem értett klasszikusai között, és más későn érő típusokhoz hasonlóan, most látszik kialakulni körülötte egy sajátos szubkultúra.

A H2-es tervezési munkálatainak során a General Motors mérnökei alapjaiban gondolták újra az új Hummert. A H1-es egyedileg kialakított padlólemezét már nem ültették át az új modellbe, ehelyett ugyanarra a GM-berkein belül szabványos GMT820-as platformra építették a H2-est, amelyre a sokkal kommerszebb ligában játszó Chevrolet Silverado pickup is épült. A szabványosításnak köszönhetően a H2-es magasabb, de ugyanakkor keskenyebb is lett a H1-eshez képest. Méreteit tekintve a H2-es tengelytávja 3,1; hosszúsága 5,2; szélessége 2; magassága pedig 1,9 méter. Összsúlya hozzávetőlegesen 3 tonna, tehát a befagyott Balaton jegére nem ajánlatos ráhajtani vele, de ilyen úgysem juthat senkinek az eszébe.

A hatalmas króm felnik voltak a H2-es legnépszerűbb tuning elemei

Formatervét tekintve a H2-es nem egy Dávid-szobor. Visszaköszönnek rajta a H1-es vizuális elemei, és annak ellenére, hogy a hétköznapi ember számára valamelyest befogadhatóbb lett, még így is egy brutálisan nagy monstrum. Az élek baltával faragottak, minden eleme teljesen szögletes és körülbelül annyira áramvonalas, mint egy panelház. Ennek ellenére még így sem nevezhető csúnyának a masina. Rendkívül egyedi és karakteres, már-már saját aurája van. Abszolút megtestesíti az amerikai túlzás fogalmát, és teljesen beleillik az akkori kor MTV-s rappereinek világába. Talán ez az egyetlen autó a Földön, amihez tényleg passzolhatnak a saját maguktól pörgő hatalmas króm felnik, olyan szinten túlzó az egész.

Az eredeti Humvee motorháztetején található fogantyúk az alvázhoz voltak rögzítve. Ezek segítségével kapcsolták az autót a hadsereg helikoptereinek alján található karabinerekre és szállították azt a harcmezőre, amely felett egy-két méterrel lebegve kioldották rögzítést, ledobták az autót, és már készen is állt a Humvee a bevetésre. A H2-esen ugyanúgy visszaköszönnek a fogantyúk, azonban ezúttal műanyagból készültek és csupán díszítőelemekként vannak jelen. A gyakorlatban viszont hamar bebizonyosodott, hogy a fogantyúk segítségével kényelmesebbé válik az előrefelé nyíló motorháztető nyitása és csukása.

Elölről nézve az autó egy igazi fenevad benyomását kelti, olyan, mint egy nagy étvágyú ragadozó. Egy hagyományos autóhoz képest valóságos tanknak tűnik. A túlzó méretek és a szokatlanul sok műanyagelem miatt a legtöbb kritikus mégis az eredeti Humvee karikatúráját látta H2-esben, amikor az 2002-ben megjelent.

A kasztni ugyan meglehetősen nagy, azonban az ajtó-ablak méretarány az egyik legrosszabb, amit valaha terepjárón láttam. Hiába a H2-es orbitális mérete, az ablakok az autó méretosztályához képest kicsik, az oszlopok pedig meglehetősen vaskosak. Ebből eredően az utastérből való kilátás meglehetősen rossz, ráadásul rettenetesen sok a holttér.

Hátulról nézve a H2-es magában hordozza egy terepjáró/ szabadidő autó minden karakterisztikáját, azonban a lökhárítóra erősített karabinerek és a meglehetősen nagy hasmagasság mégis azt éreztetik, hogy ez a masina komolyabb kihívásokra teremtetett, mint az egyszeri városi terepjáró. A hátsó szélvédő mérete megint csak alulmarad a kategóriához képest, ugyanis az üveg nem ér ki egészen a szélekig, ezért belülről nézve mindkét oldalon maradt körülbelül 30-30 centiméter kihasználatlan terület, ez pedig ugyancsak nem tesz jót az amúgy sem éppen kiváló látótérnek. A hátsólámpák felett található szellőzőrostélyok pusztán díszítőelemek. Gyakorlati funkciójuk egyáltalán nincs, ráadásul pont ezek veszik el az értékes helyet a hátsó szélvédő két szélén, ami egy érthetetlen formatervezői döntés.

Ugyan a H2-est a luxusterepjárók piacára szánta a General Motors, az utasteréről sajnos nem ez árulkodik. Elektronika tekintetében, mint például a Bose-hangrendszer, DVD-lejátszó vagy a három zónás digitális klíma, megfelel a kor követelményeinek. Anyaghasználat tekintetében azonban ugyanaz a műanyag dominál, amely az akkori kor összes alsóbb kategóriás Chevroletjében is jelen volt, ezért egy luxusterepjáróhoz képes meglehetősen olcsó hatást nyújtanak. A váltókar akkora és olyan robosztus kialakítású, hogy akár egy tankba is passzolhatna.

A műszerfal elrendezése megszokható, de nem éppen az ergonómia magasfoka, inkább a szétszórtság jellemzi. Az igen csak nagyra nőtt szellőzőrostélyok kevés autónak állnának jól, itt azonban kifejezetten illenek a H2-es amúgy is túlzó karakteréhez. A középkonzol kialakítása, alapvetően nem rossz, de lehetne egységesebb is. A kezelőszervek elhelyezése a vízszintes és a függőleges elrendezés között váltakozik. A kapcsolók mérete és alakzata nem konzisztens, illetve az is érdekes, hogy közvetlenül a klímakapcsolók alatt a formatervezők egy különálló, szinte alig kihasznált felületű műanyagpanelt adtak három aprócska gombnak.

Az óracsoport nagy, sallangmentes és jól olvasható. Az olajszintnek és a feszültségmérőnek is jutottak jelzőműszerek, ami kifejezetten praktikus megoldás.

Kényelmi extrák tekintetében a H2-esben megvolt minden, ami a luxuskategóriában akkoriban alapvetőnek számított, úgy mint memóriás ülések, fűthető tükrök és hasonlók. Van azonban egy olyan apró egyedi tulajdonsága a H2-esnek, amely bárcsak minden autóban alaptartozék lenne: egyetlen gombnyomással húzhatjuk le vagy fel mind a négy ablakot. Zseniális!

A H2 ugyan méretre hatalmas, a vaskos oszlopoknak és zsúfolt kialakításnak köszönhetően az utastér mégsem tűnik annyira tágasnak, mint más GMC modellek esetében. Pohártartókból és tárolórekeszekből nincs hiány, a magasabban felszerelt modellekkel érkező szórakoztató-elektronikai berendezéseknek köszönhetően a hátul ülők is elüthetik az időt egy hosszabb autóút alatt.

A magasabban szerelt modellek esetében rendelhető extra volt egy harmadik üléssor is, ami egy megint csak szokatlan tervezői megoldásnak köszönhetően, szélességét tekintve nem volt teljes értékű. A korai modellekben rendhagyó módon a GM mérnökei közvetlenül a hátsóülés mögé helyezték a pótkereket, ráadásul állítva, így a harmadik üléssor mindösszesen plusz egy fő szállítására volt alkalmas az ilyen esetekben szokásos kettő helyett. Ha pedig még ez sem lenne elég, valamilyen oknál fogva a sofőr oldalára került a pótkerék, ami megint csak nem javított sokat a látómezőn.

Vortec 6000-es motor

Erőforrás tekintetében a H2-est kétféle V8-as benzinmotorral gyártották. 2002 és 2008 között a 6 literes Vortec 6000-es motorral szerelték, azonban a 2003 utáni 6000-eseket a korábbi 316 lóerőről 325-re növelték. 2008 és 2009 között a 6.2 literes Vortec 6200 volt terítéken, amivel az addigi 10.7 másodpercről 9.1-re csökkent a nulláról százra való gyorsulás. Az átlagfogyasztás 100 kilométeren 18 és 26 liter között ingadozik, ami a 2000-es évek elején már amerikai mércével is rettenetesen soknak számított. A sebességváltó ugyancsak mindkét motor esetében egy ötsebességes automata volt. Megbízhatóság tekintetében a Vortec-motorok kifejezetten jól teljesítenek, a General Motors még napjainkban is előszeretettel alkalmazza őket.

Ugyan a H2-es a GM egyik szabványos összkerékhajtású padlólemezére épült, a felfüggesztése azonban már sokkal egyedibb. Elöl a Silverado HD és Sierra pickupokból már ismert, független felfüggesztésű torziós rugók, hátul pedig a 1/2 tonnás kapacitású Tahoe és Yukon modellekben is megtalálható, 5 fokozatú torziós tekercsrugók, stabilizáló rúd és fokozatmenetesen állítható levegőrugó biztosítja, hogy még a komolyabb terepeken is rendkívül magabiztosan mozoghasson az autó. A hagyományos utakon a legtöbb teljes értékű terepjáróhoz hasonlóan lágy és kényelmes vezetési élményt nyújt, azonban az amerikai Hummer-fórumokon többen is említették, hogy élesebb kanyaroknál hajlamos imbolyogni a masina.

A H2-es élettörténete egyáltalán nem mindennapi, jó és rossz értelemben egyaránt. A General Motors meglátta a fantáziát az eredeti H1-esben. Elő akart állni egy a hétköznapokba valamelyest jobban passzoló terepjáróval, amiben tovább viszi a H1-es jó tulajdonságait, de mégis visszafogottabban van jelen rajta a G.I. Joe-féle utóhatás. A GM abból indult ki, hogy a legtöbb SUV-tulajdonos a valóságban úgysem merészkedik extrémen kemény terepekre, azonban mégis örülne egy a hagyományos szabadidő autókhoz képest valamivel nagyobb és komolyabb szerkezetű járműnek, mindezt úgy, hogy megtartja az eredeti H1-es jellegzetes karakterisztikáit. Valljuk be, az ötlet remekül hangzik. Legalábbis papíron.

A 2002 és 2009 között tartó gyártási időszak alatt elég sok példány talált gazdára, de az eladási mutatok még mindig nem ugrották meg azt a szintet, amiért érdemes lett volna fenntartani a H2-es gyártósorát. A Hummer helyzetén az sem segített, hogy állítólag minden egyes legyártott H2-es példányon dollár ezreket bukott a General Motors. Tagadhatatlan, hogy a H2-esnek sok hibája volt, de még ennek ellenére sem volt kifejezetten rossz autó. A probléma sokkal inkább az időzítésben keresendő. A H2-es megjelenésekor a General Motors már hosszú ideje anyagi gondokkal küszködött és többször is a csőd szélére került, ami rávilágít az autó olcsóbb anyagokból készült utasterének és számtalan műanyagelemének miértjére. A GM dolgát csak még tovább nehezítette, hogy a 2000-es évek hajnalán egyre nagyobb visszhangot kapott a klímaváltozás és a légszennyezettség, valamint a Közel-Keleten vívott konfliktusok miatt az üzemanyagárak is megnőttek. Ezek hatására pedig az autóiparban is nyilvánvalóvá vált, hogy a hybrid és az elektromos hajtású járművek jelentik a jövőt, ezért a japán és az európai gyártok is elkezdtek ebben az irányban mozgolódni. Mindezek kontextusában már-már komikus volt, amikor a H2-es képében megjelent a piacon egy 5,2 méter hosszú, 3 tonnás összsúlyú, 6 literes V8-as motorral szerelt mamut, ami még legjobb esetben is 15 litert fogyasztott 100-on.

H1, H3, H2

2005-ben bemutatták a H2-es látványosan konzervatívabb méretű és megjelenésű kistestvérét, a H3-ast. 2008-ban a H2-es is átesett egy frissítésen, amelynek során kijavították a korai modellek több gyermekbetegségét is. 2010-ben a General Motors bejelentette a Hummer-divízió megszűnését, miután azt nem sikerült eladnia egy kínai gyártónak. Döntését olyanokkal indokolta a GM, mint a csökkenő piaci kereslet, az üzemanyag takarékos autók térnyerése, illetve a környezetvédő csoportok részéről érkező kritikák.

GMC Hummer EV

2020. januárjában a General Motors megerősítette a hírt, miszerint az elektromos pickup/ SUV kategóriában feltámasztja a Hummer nevet, és azzal veszi fel a versenyt a Tesla Cybertruckkal szemben. A GM ígérete szerint a GMC Hummer EV néven bemutatkozó modell 1000 lóerős lesz és 3 másodperc alatt gyorsul nulláról százra. A tervek szerint 2021 végén már kapható lesz.

A H2-es kétséget kizáróan a 2000-es évek autóiparának egyik ikonja, amely szerencsésebb körülmények között talán még sikertörténet is lehetett volna. A célpiaccal is mellélőttek a GM marketingesei, ugyanis a hétvégente terepezni vágyó, felső-középosztálybéli családapákból álló fogyasztói réteg helyett inkább a króm felniket kedvelő rapsztárok kultúrájával forrt egybe a Hummer neve. Amerikában ma már megmosolyogják azt, aki egy ilyennel gördül be az áruház parkolójába, de mivel annyira eszeveszett módon túlzó jelenség, lehetetlen szó nélkül elmenni mellette. Ezt pedig senki sem veheti el tőle.