A második generációs S-osztály nem csak a valaha gyártott egyik legjobb Mercedes, hanem egy kulturális ikon is.
A Mercedes S-osztály mindig is az az autó volt, amely irányt mutatott a luxusszegmens többi szereplőjének. Csúcstechnológia, kényelem, biztonság és méltóságteljes megjelenés. Mindig is ez volt az az autó, aminél feljebb már nincsen. Mindez hatványozottan igaz volt a második generációs S-osztály esetében is, amely nem csak az egyik legfényesebben tündöklő csillag a Mercedes márkatörténelmében, hanem egyben a ’80-as évek egyik kulturális ikonja is. Na de hogyan is kezdődött mindez?
Mercedes-Benz W116, 1972-1980
Az 1972-ben debütáló W116-os S-osztály premierje után nem sokkal, 1973. októberében a Mercedes belefogott a következő generáció fejlesztésébe. A projekt a W126-os kódnevet kapta, a Mercedes mérnökei pedig olyan irányvonalakat határoztak meg, mint például a menettulajdonságok fejlesztése és az üzemanyag-takarékosság. Az 1973-ban kibontakozó olajválság és a fokozatosa szigorodó amerikai emissziós, illetve biztonsági előírások ugyancsak kulcskérdések voltak a tervezési időszak során.
Az új S-osztály légellenállása mindössze 0.36 volt
A dizájnercsapatot a tehetségét addigra már többszörösen is bizonyító Bruno Sacco vezette, aki a Mercedes zászlóshajóját úgy álmodta meg, hogy az egyszerre legyen kellően áramvonalas és viselje magán egy S-osztály minden jellegzetes karakterisztikáját. Az aerodinamika érdekében a fejlesztési időszak során számtalan szélcsatornában végzett tesztet folytattak a mérnökök, valamint az elülső és hátsó lökhárítókat is addig formálgatták újra és újra, amíg el nem találták az ideálisnak vélt légellenállási arányokat. Mivel a mérnökök semmit sem akartak a véletlenre bízni, még az ablaktörlőket is a motorháztető alá helyezték, ez pedig csak még simábbá tette a szemből érkező levegő áramlását. Mivel a súlycsökkentés is a célok között szerepelt, a lökhárítókat nagyszilárdságú, alacsony ötvözetű acélból formázták meg, ezeknek köszönhetően pedig a 126-os 10 százalékkal kevesebbet is nyomott, mint az elődje.
Klasszikus vonalvezetés és a jellegzetes krómozott hűtőmaszk
Hat év fejlesztés után a vadonatúj S-osztályt 1979. szeptemberében tárták a nagyközönség elé, a Frankfurti Autószalonon. Külsőségeket tekintve a 126-os mag a megtestesült, tankönyvbe illő Mercedes. Az alapokat tekintve jól látszik, hogy az előd, 116-osnál bevált elemek kerültek tovább gondolásra és egy rendkívül karakteres, elegáns autó lett a végeredmény. Elegáns, de nem hivalkodó, konzervatív, mégsem ódivatú, diszkrét, mégis tekintélyt parancsoló. Méreteit tekintve még egy napjainkban is grandiózusnak számító autóról van szó, még az alapkivitel hossza is súrolja az öt méter, a megnyújtott tengelytávú kivitel pedig már bőven afölött van.
A C126-os még négy évtized leforgása alatt sem veszített a varázsából
1981-ben a kupé kivitel is bemutatkozott, amelyre az S-osztály történelmében még nem volt precedens. A C126-os kódnévvel ellátott kupé motorváltozattól függően 380-as és 500-as SEC jelölésekkel érkezett. Kétajtós kivitele ellenére még így is közel volt az öt méteres hosszúsághoz, az arányai viszont művészi pontossággal lettek eltalálva.
Az ablakokkal együtt a B-oszlop is eltűnik
Grandiózus méretei mellett egyszerre kecses és magabiztos, a leengedett ablakoknál eltűnő B-oszlop pedig csak még ikonikusabbá teszi. Tökéletesen megtestesíti a ’80-as évek luxuskupéját, amely annak idején talán a leginkább önmagéért beszélő bizonyítéka volt annak, ha valaki felért a csúcsra.
Amikor a Mercedes-eket tankokat is megszégyenítő pontossággal szerelték össze...
Biztonságot tekintve a 126-os egyike volt a kor legbiztonságosabb autóinak. A nagyszilárdságú, alacsony ötvözetű acélelemeknek köszönhetően sikerült a súlyt úgy csökkenteni, hogy a kasztni strukturális merevségét illetően sem kellett kompromisszumokat kötni. Az elődmodell 116-osban bemutatkozó ABS 1985-ig csak az 500-as modellekben volt alaptartozék, a többi motor esetében csak rendelhető extra volt. 1986-tól viszont a kisebb motorral szerelt modellek esetében is szériatartozékká tették.
A hátulsó, középen elhelyezett biztonsági öv kivételével mindegyik biztonsági öv rendelkezett övfeszítővel, amelyek erőteljes fékezésnél vagy ütközésből eredő becsapódás esetében léptek működésbe. Gyűrődésizónákat illetően is sok fejlesztést hozott magával a 126-os, így az orr- és a farrész energiaelnyelése is megnőtt az elődmodellhez képest. A 107-es kódszámú SL szériánál debütált bordázott hátsólámpák itt is jelen vannak, nekik köszönhetően pedig a fény akkor is átszűrődik a búrákon, ha azok külső peremeit hó vagy sár fedte be. 1981-től a sofőr, ’87-től pedig az utas oldalára is elérhetővé vált a légzsák, mint külön rendelhető extra.
A kényelemre még 40 év után sem lehetne panaszkodni
S-osztályról lévén szó, itt is adott volt a kor minden luxusa és kényelme. Az utastér tágas és fejedelmi, ezenfelül minden egyes elemén tetten érhető a minőség. A zajszigetelés kiváló, az ajtók vastagsága és súlya pedig a páncélszekrényeket idézi. Akármennyire elcsépelten is hangozzon, de ebben még tényleg volt anyag.
A Bluetooth kihangosítót itt hiába keressük, a klasszikus Mercedes-élmény viszont mindenért kárpótol
A műszerfal elrendezése magán viseli a már megszokott Mercedes-es ismertetőjegyeket. A kapcsolok elrendezése praktikus és átgondolt, minden pont kézreáll. Ugyancsak ebben a modellben debütált az elektromos ülésállítás is, amelynek kapcsolóit logikus és intuitív módon az ajtókra helyezték.
A SEC szó szerint elénk tolja a biztonsági öveket
Az elektronikai felszereltséget illetően a kupé kivitel büszkélkedhet az egyik legzseniálisabb megoldással. Az ajtók meglehetősen hosszúak, ennek kapcsán a B-oszlop is a megszokottnál hátrébb került. Az ajtók záródását és a gyújtás ráadását követően a mechanika a B-oszlophoz képest kb. 30 centis távolságban előre tolja nekünk a biztonsági öveket, így azokat sokkal kényelmesebben elérhetjük.
V8, Mercedes módon
1979-es bemutatkozásakor a 126-os motorfelhozatala a 116-osból továbbhozott 2.8-as sorhatos elrendezésű motorral indult, amelyet két V8-as, a 3.8-as és az 5 literes követett a kínálatban. A két V8-as közül eleinte csak a kisebbik, 380-as modellt kapta meg az amerikai piac, ugyanis a Mercedes minél inkább meg akart felelni az USA-ban érvényben lévő, egyre inkább szigorodó emissziós előírásoknak.
A 380-as V8-as teljesítményét kevesellték az amerikaiak
Az öröm azonban nem tarott sokáig, ugyanis a vásárlói oldalról egyre hangosabbá vált az elégedetlenkedés. Az újdonsült Mercedes tulajdonosok ugyanis kevésnek tartották a 380-as motor teljesítményét az autó méreteihez képest, valamint a vezérműláncból eredő meghibásodások is egyre gyakoribbá váltak. Hiába az USA szigorú emissziós előírásai, a 380-as modellek 11 másodperces 0-ról 100-ra való gyorsulása és mindösszesen 188 kilométeres végsebessége tarthatatlan volt a vásárlók szemében, ezért 1980 és ’85 között rekordmennyiségű szürkeimportos 280-as és 500-as modell áramlott be az amerikai piacra. Hogy valamelyest visszaszorítsa a szürkeimportot, a Mercedes 1984-től az USA-ba is elkezdte exportálni az 500-as variánst.
A szintén a 116-os szériából tovább hozott 3 literes, 5 hengeres dízelmotoros változat ugyancsak az Egyesült Államok, Kanada és Japán kiváltsága volt. Az első szériánál a 280-as modell alapból 4 sebességes kéziváltóval érkezett, az 5 sebességes kézi, valamint a 4 sebességes automata konfiguráció felár ellenében volt elérhető. A V8-as modellek eleinte kizárólag automata váltóval érkeztek, az amerikai piacon pedig egyáltalán nem volt elérhető a manuális váltó, még a 300-as dízel modellnél sem.
1985-ben felfrissült a 126-os
1985-ben ráncfelvarrást kapott a 126-os, amelynek során bővült a motorkínálat, fejlődött a belső elektronika, kívül pedig finomhangoltak a lökhárítókon és a „Sacco deszkákként” ismert oldalsó műanyagburkolatokon. A ráncfelvarrással bemutatkozó motorválasztékkal a Mercedes még nagyobb hangsúlyt fektetett a környezetvédelemre és az üzemanyag-takarékosságra, így az amerikai piacon kívül is választható opcióvá tették a katalizátort. A sorhatos felhozatalon belül a karburátoros 280-ast kivezették a kínálatból, a helyét pedig a 260-as és a 300-as modellek vették át, amelyek már központi befecskendezéssel érkeztek.
A ráncfelvarrással bemutatkozott az 560-as csúcsmodell is
A V8-asok táborában úgyszintén történtek változások. A 380-ast a 420-as, az 500-ast pedig az 5.5 literes 560-as modell váltotta fel. Mindegyik V8-as elektronikus gyújtást és Bosch KE-Jetronic befecskendezőrendszert kapott. Az Egyesült Államok és Kanada még egy vadonatúj, sorhatos dízelmotort is kapott, amely az öthengeres variánst váltotta fel. 1986-tól az automata sebességváltóknál megjelent S, mint Standard és az E, mint Economic, azaz gazdaságos üzemmódok közötti kapcsolgatás lehetősége. A 260-as és 300-as modellek alapból 5 sebességes kézi konfigurációban érkeztek, a 4 sebességes automata pedig felár ellenében kérhet extra volt.
126-os AMG
A modell életciklusa alatt számtalanféle speciális variáns látott napvilágot. Az akkoriban még különálló vállalatként működő AMG előszeretettel tuningolta ezt a típust, a 6 literes, kéziváltós variánsuk például extrém módon ritka.
A Trasco Bremen például limuzin kivitelben is kínálta a típust, méghozzá az 1000-es SEL jelöléssel.
A kupé modellből az utólag kabrióvá alakított példányok is slágertermékek voltak az igazán tehetős réteg körében
A Caro International nevű műhely pedig a kombikra specializálta magát, 560-as TEL jelöléssel piacra is dobták a 126-os alapjaira épülő kombi kiadásukat
A '80-es évek második felében megerősödő konkurencia mellett már zavarban volt a 126-os
A 126-ost hivatalosan 1991-ben küldték nyugdíjba, több mint másfél évvel később, mint azt eredetileg tervezték. Mivel a ’86-ban megjelenő 7-es BMW a V12-es motorjával már komoly fenyegetés jelentett a Mercedes addigi egyeduralmára nézve, a stuttgartiak elhalasztották az utód 140-es széria debütálását és belekezdtek a 12 hengeres 600-as modell fejlesztésébe. Mikor aztán 1989-ben készen álltak, hogy lerántsák a leplet a 140-esről, színre lépett a Lexus, és egy olyan autót tett le az asztalra, amire senki sem számított, ezért újból meg kellett hosszabbítani a 126-os széria mandátumát. A sorozatos halogatások alatt a Mercedes mérnökei folyamatosan dolgoztak azon, hogy kisebb-nagyobb dolgokkal korszerűsítsék a 126-ost, hogy lépést tarthasson a riválisokkal, a korát viszont így sem tudta letagadni, elvégre mégis csak a ’70-es évek első felében tervezték.
A Mercedes a 400E-vel válaszolt a Lexus LS400-asra
Miután a Lexus letarolta az amerikai piacot, a Mercedes eladások egyik napról a másikra látványosan bezuhantak. Hogy a Mercedes időt nyerhessen a következő generációs S-osztály bemutatásáig, V8-as motort tett a még relatíve frissnek számító 124-es modelljébe, ezzel visszacsábítva a fiatalabb, ám annál tehetősebb vásárlói réteget.
Színre lépett a V12-es "bálna"
1991-re véglegesen elkészült a 140-es, így a sokat megélt 126-os megpihenhetett és elfoglalhatta méltó helyét a Mercedes márkatörténelmében. 12 éves pályafutása alatt 892 ezer példány talált belőle gazdára, ezzel elnyerve a valaha volt legnépszerűbb és leghosszabb ideig forgalmazott S-osztály címét. A 126-os viszont sokkal több ennél.
A '80-as évek elit klubja
Nem csak a valaha volt legjobb autó, de egy kulturális ikon is. Uralkodása idejének jelentős része alatt a japán gyártók csak a belépő kategóriában játszottak, a Jaguar, Rolls-Royce és Bentley túlságosan réteg autók voltak, a Cadillac és a Lincoln amolyan öreguras hóbortnak számítottak, a BMW és az Audi pedig még nem számítottak komoly kihívóknak. Így a ’80-as években, ha valaki arról akart nyilatkozni, hogy felért a csúcsra, a 126-os volt az a státusszimbólum, amelyik kérdés nélkül önmagáért beszélt.
Beverly Hills-i zsaru, 1984
Ha megnézitek szinte bármelyik amerikai filmet abból az időből, ahol feltűnnek igazán nagypályás karakterek, biztosra vehetitek, hogy látni fogtok legalább egy 126-ost. A Beverly Hills-i zsaruban egy 500-as modellel gördül ki a főgonosz a villája kapuján.
A Halálos Fegyver mind a négy részében ezzel a modellel járnak a rosszfiúk
Az Amerikába Jöttemben egy 126-osokból álló konvojjal érkezik meg a király család New York-ba
Miami Vice, 1984-1989
A Miami Vice című sorozatnál pedig nem is jut eszembe olyan epizód, ahol ne szerepelne legalább egyetlen 126-os, ráadásul ott az esetek többségében nem is a sima, hanem egyenesen az AMG-modellekkel járnak az igazán nagypályások.
Sajtófotón az 560-as SEL és az 500-as SL, 1991
A 126-os egy napjainkra már egyre távolabbinak tűnő korszak szimbóluma. Egy remekmű, egy legenda és az egyik utolsó hírnöke a Mercedes aranykorának, amikor még teljes bizonyossággal élt az a szlogenjük, miszerint „a legjobbat vagy semmit”.
Mercedes-Benz W223
A 126-os óta 5 S-generáció látott napvilágot és mindegyik egy lenyomata a saját korának. Jelenleg a 7. generációjában jár az S-osztály és ezúttal okosabb, mint valaha.
A 126-os viszont egy örök klasszikus, és nem számít hány évtized telik el, az idők végezetéig fogja sugározni magából a méltóságot és az eleganciát pontosan ugyanúgy, mint mikor 1979-ben első alkalommal lépett a nagyközönség elé.
